Krónikus stressz és étkezési szokások

Megerősíthetjük magunkban, hogy elég jók és értékesek vagyunk, megváltoztathatjuk a gondolkodásmódunkat, de az öngondoskodás ennél többről szól. A rossz étkezési szokásaink megváltoztatása szintén fontos lépés.

Hogyan hat a krónikus stressz az étkezési szokásokra?

A krónikus stressz számos módon befolyásolhatja a szervezet kalória- és tápanyag-felhasználását. Növeli a szervezet anyagcsere-szükségletét, valamint fokozza számos tápanyag felhasználását és kiválasztását. Ha nem táplálkozol megfelelően, ez hiányállapotokhoz vezethet. A stressz olyan viselkedési láncreakciót is elindít, amely negatívan befolyásolhatja az étkezési szokásokat, és a jövőben más egészségügyi problémákhoz vezethet. Amikor a szervezet stressz alatt áll, több oxigénre, energiára és tápanyagra van szüksége.
Azonban a krónikus stressztől szenvedő emberek gyakran vágynak olyan ételekre, amelyek vigaszt nyújtanak, de egészségtelenek, például zsírban és kalóriában gazdag, de tápanyagokban szegény rágcsálnivalókra vagy édességekre. A stresszes embereknek gyakran nincs idejük vagy kedvük egészséges, kiegyensúlyozott ételeket főzni, kihagynak étkezéseket, nem vesznek tudomást a szükségleteikről.
A stressz befolyásolhatja az alvás minőségét is, felszínesebbé téve vagy megszakítva azt, ami napközben fáradtságot eredményez. A napközbeni fáradtság leküzdésére az emberek stimulánsokat használnak energiaszintjük növelése érdekében, például koffeint vagy magas kalóriatartalmú ételeket. Ennek persze az ellenkezője is igaz lehet, hogy a rossz alvás a stressz forrása. Kutatások kimutatták, hogy az alváshiány a kortizolszint jelentős emelkedéséhez vezet.
Rövid távú stressz esetén az adrenalin hormon csökkenti az étvágyat. Hosszú távú stressz esetén azonban a magas kortizolszint sóvárgást válthat ki, különösen a magas cukor-, zsír- és kalóriatartalmú ételek iránt, ami súlygyarapodáshoz vezethet. A kortizol elősegíti a zsír raktározását a hasi területen, amit centrális adipozitásnak (hasi elhízásnak) is neveznek, és ami összefüggésbe hozható az inzulinrezisztenciával, valamint a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegségek és egyes mellráktípusok magasabb kockázatával. Csökkenti továbbá a leptin hormon (amely a jóllakottság érzetét kelti) szintjét, miközben növeli a ghrelin hormon (amely az éhség érzetét kelti) szintjét.

Érzelmi evés

Az étel természetes üzemanyagként szolgál számunkra, de ha a kihívást jelentő körülmények hatására gyakran fordul elő stresszevés, az negatívan befolyásolhatja az egészséget és az általános jóllétet. Sőt, a stresszevés, amely nem fizikai éhségből fakadó táplálékfogyasztást jelent, hanem a kellemetlen érzelmek és helyzetek elnyomására vagy elfedésére szolgál, gyakori válasz a kihívást jelentő körülményekre. Nem mindig azért eszünk, hogy fizikai éhségünket csillapítsuk. Sokan használják az ételt vigaszként, stresszoldóként vagy öngondoskodásként is. És ilyenkor gyakran fordulunk cukros rágcsálnivalókhoz, gyorsételekhez és más, megnyugtató, de káros élelmiszerekhez. Sajnos az érzelmi evés nem oldja meg az érzelmi problémákat. Általában csak ront a helyzeten. Az eredeti érzelmi probléma továbbra is fennáll, ráadásul még rosszul is érezzük magunkat a túlevés miatt. Az érzelmi evés leküzdéséhez elengedhetetlen különbséget tenni az érzelmi és a fizikai éhség között. Ez nehezebb lehet, mint amilyennek látszik, főleg, ha gyakran használjuk az ételt az érzelmeink kezelésére. Mivel az érzelmi éhség igen intenzív lehet, könnyű összetéveszteni a valódi éhséggel. Vannak azonban jelek, amelyekre figyelhetünk, hogy megkülönböztessük a fizikai és az érzelmi éhséget, és elkerüljük a túlevést:

Források:

• Yau YH, Potenza MN. Stress and eating behaviors. Minerva Endocrinol. 2013 Sep;38(3):255-67. PMID: 24126546; PMCID: PMC4214609.
• https://fitelo.co/resources/articles/stress-eating/