A megtestesült elme: A test bölcsességével való újrakapcsolódás

Nyelvünk gyakran beszél „megszakadt szívről”, „vállunkra nehezedő teherről” vagy „zsigeri megérzésről”. Ezek a kifejezések egy mély igazságra mutatnak rá, amelyet ösztönösen értünk, mégis gyakran elfelejtünk rohanó életünkben: az elménk és a testünk közötti mély és elválaszthatatlan kapcsolat van. Ez a cikk a „fizikai formában való megjelenés” fogalmát vizsgálja, és utat mutat, hogy újra kapcsolatba léphessünk teljes önmagunkkal, ami az első lépés a reziliencia és a jóllét elérése felé.

A mesterséges megosztottság leküzdése

Évszázadokon keresztül a nyugati gondolkodás uralkodó irányzatai szétválasztották az elmét és a testet. Ez a dualista szemlélet a testet, a maga „természetes” ösztöneivel, gyakran a problémák vagy a nemkívánatos cselekedetek forrásaként állította be. Sok úgynevezett „halálos bűnt”, mint például a torkosságot vagy a lustaságot, a test által vezérelt hibának tekintették. Ezzel szemben az elmét racionális, kreatív és „magasabb rendű” énünkként emelték ki.
Ez a szétválasztás azonban félrevezető leegyszerűsítés. A modern idegtudomány és a kontemplatív gyakorlatok egyaránt megerősítik, hogy az elménk nem egy elszigetelt vezérmű a koponyánkban. A tudatunkat a testi tapasztalataink alakítják, azokban gyökerezik, és azoktól elválaszthatatlan. Antonio Damasio idegtudós érvelése szerint a racionális gondolkodás nem lehetséges az érzelmeink és a test fizikai jelzéseinek bevonása nélkül. Ahhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk önmagunkkal és a világgal, az első lépés az, hogy újra kapcsolódjunk a természet azon részéhez, amely mi magunk vagyunk.

A megtestesült tapasztalat bölcsessége

A megtestesülés azt jelenti, hogy minden, ami a testünkben történik, közvetlen hatással van arra, ahogyan érzünk, gondolkodunk és észleljük a világot. Néha ez nyilvánvaló; például, amikor betegek vagyunk, gyakran érzelmileg sebezhetőbbnek vagy magányosabbnak érezzük magunkat. Máskor a kapcsolat rejtettebb, különösen akkor, amikor azt hisszük, hogy tisztán „szellemi” munkát végzünk, például tanítunk vagy cikket írunk. Pedig a fizikai állapotunk még ekkor is óriási jelentőséggel bír. Kutatások kimutatták, hogy az éhség, a szomjúság és a fáradtság nagymértékben befolyásolja, hogyan gondolkodunk, és hogyan formálódnak az emlékeink.
Bár számtalan folyamat zajlik a testünkben anélkül, hogy tudatosulna bennünk, a figyelmünk ezekre való ráirányítása erőteljes hatással jár. Ennek a testtudatosságnak a kifejlesztése alapvető lépés a saját viselkedésünk jobb megértése és az autentikus önmagunkkal való újrakapcsolódás felé. Ezt a folyamatot kezdhetjük akár azzal is, hogy csendben ülünk vagy fekszünk, és figyelmünket a test különböző részeire irányítjuk, finoman arra kérve őket, hogy lazuljanak el. Ez az egyszerű koncentráció számos hatékony testtudatossági gyakorlat kezdete. Ezt a tudatosságot aktívabb módon is ápolhatjuk – tudatos sétával, tánccal vagy testmozgással –, amennyiben a fő szándék a testünkben zajló érzetekre való összpontosítás. Azok számára, akik mélyebbre szeretnének ásni, számos elismert módszer, mint például a Feldenkrais-módszer, a Body-Mind Centering vagy a különböző tánc- és mozgásterápiák, strukturált utakat kínálnak ehhez a kapcsolódáshoz.

Te is egy rendszer vagy a rendszereken belül

Testünk nem vákuumban létezik. Élő rendszerek vagyunk, amelyek folyamatosan összekapcsolódnak, és beágyazódnak nagyobb rendszerekbe, mind fizikailag, mind társadalmilag. A környezetünk folyamatos és erőteljes hatást gyakorol a közérzetünkre. A levegő minősége befolyásolja a légzésünket, az pedig hatással van a fizikai és mentális állapotunkra. A környezetünk, a látvány, a hangok és szagok lehetnek fenyegetőek vagy motiválóak, és gyakran tudatalatti szinten befolyásolnak minket. Fizikai kényelmünk, amelyet olyan tényezők befolyásolnak, mint például a hőmérséklet, közvetlenül formálja a világról szerzett tapasztalatainkat.
A fizikai világon túl mélyen be vagyunk ágyazva a társadalmi környezetünkbe is. Más emberek nagymértékben befolyásolják, hogyan érezzük magunkat, még akkor is, ha fizikailag nincsenek jelen. Sokak számára a társas kapcsolatok világa – a család, a barátok és a munkahely – az elsődleges stresszforrás, ugyanakkor a jutalom és boldogság legnagyobb része is innen származik. Végezetül, múltbeli tapasztalataink is egy újabb réteget adnak a komplexitáshoz, mivel megtestesült elménk folyamatosan a múlt mintázatait keresi, hogy értelmezni tudja a jelent. A korábban átéltek közvetlenül befolyásolják, hogyan éljük meg a jelenlegi eseményeket.

A megtestesülés mint a reziliencia útja

Ezen összefüggések megértése a reziliencia kifejlesztésének kulcsa. A rendszerelméletből kölcsönzött reziliencia egy rendszer azon képességét jelenti, hogy kapcsolatot teremtsen a környezetével, és szükség esetén alkalmazkodjon ahhoz, miközben megőrzi alapvető struktúráját és integritását.
Egy ember számára a reziliencia az a képesség, hogy kapcsolódni tud a fizikai és társadalmi környezethez, és alkalmazkodik annak kihívásaihoz, mindezt úgy, hogy közben testileg és lelkileg is tökéletes kapcsolatban marad önmagával. Minél reziliensebb valaki, annál jobban tud alkalmazkodni az élet stresszoraihoz, anélkül, hogy elveszítené a középpontját. Ezzel szemben egy nem reziliens személy krízishelyzetben úgy érezheti, hogy darabjaira hullik. Azzal, hogy tudatos kapcsolatot ápolunk a megtestesült énünkkel, elsajátítjuk ezt az alapvető képességet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nagyobb stabilitással és ele-
ganciával navigáljunk az élet kihívásai között.

Források:

• Damasio, Antonio R. Descartes’ Error: Emotion, Reason, and the Human Brain. Penguin Books, 2005.
• Descartes, René. Meditations on First Philosophy. 1641.
• Porges, Stephen W. The Polyvagal Theory: Neurophysiological Foundations of Emotions, Attachment, Communication, and Self-regulation. W. W. Norton & Company, 2011.
• Franzini, E., Magnano, F., Purita, A., Rossi, A., Gojšić, J., Hudec, G., Ratz, J., Turoczi, L., Suhajda E. V., Vastag Zs. (2018). Restoring Resilience, Connecting to Nature and Self – Reference Frame. Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány. Downloadable: https://www.connat.eu/index.php/project-documents/category/5-reference-frame?download=1:reference-frame
• Varela, Francisco J., Evan Thompson, and Eleanor Rosch. The Embodied Mind: Cognitive Science and Human Experience. MIT Press, 1991.